A medált dunai kavicsok közt találta a férjem édesanyja és öccse, évekig vagy évtizedekig a Dunában hánykódott és egyszer csak előkerült a vízből és a mienk lett ez a gyönyörűség. Hozzám úgy került, hogy kértem díszgombokat anyósomtól befoglalásra és ezt is elővette, hátha tudok vele kezdeni valamit.
A medált annyira szépnek és különlegesnek tartom, hogy évekig nem is nyúltam hozzá, nem éreztem elég technikai tudást és megfelelő gyöngyöm se volt hozzá... de most nekiláttam és ez lett belőle...
A medál (gyöngyök nélkül) 4 cm átmérőjű, domború üveg lapba ragasztott kis képecskével...
És hogy kié lehetett ? Egy gazdag kisasszonyé? Egy színésznőé? Egy fiatal lányé, ki édesanyja arcát látta viszont a képben? Nem tudni... ez már örökre a Duna titka marad...
9 megjegyzés:
Gyönyörű lett. Nekem Krúdy jutott eszembe róla.
Csodálatos lett, és hát az eszmei értéke.... Mert hát ki tudja tényleg kié volt, és honnan való!
Én arra lennék kíváncsi, hogy vajon hány éves lehet? Az biztos, hogy Te is hozzátettél az értékéhez, nagyon szépséges lett! :) Alíz
Lujza: hát arra én is kíváncsi lennék hány éves... de eddig nem sikerült kiderítenem...izgi... :o)
Csodálatos ruhát adtál ennek az értékes medálnak!!
Csúcs mi relylik a Dunában nem nem az ujjaid alatt.Gratulálok csodálatos...
Gyönyörű lett, nagyon szépen befoglaltad, méltó hely egy ködös múltba visszatekintő medálnak!
Nagyon izgalmas! Nagyon irigyellek, nagyon szeretem az ilyen sztorikat!;)
Megnézetném egy antikossal!
Megérte várni vele, álomszép a végeredmény!!!
Megjegyzés küldése