2010. szeptember 20., hétfő

Kudarc, csalódás és bocsánatkérés...

Igen, ebben a sorrendben... hogy mire is gondolok? Hát a Gouba vásárra... Mivel most neveztem be először, ezért két alkalommal kellett menni. Az első alkalom hangulata nagyszerű volt, az idő is kedvezett, sok látogató is volt, mégse adtam el ékszereket... amit hatalmas KUDARC-nak éltem meg...
A következő alkalom tegnap volt... illetve lett volna... összeszedtem minden reményemet, egész héten készültem, megterveztem az asztalt mégegyszer, hátha a múltkor az volt a baj, hogy nem megfelelően tettem ki az ékszereket... Az időjárásjelentések kapcsán kicsit kételkedtem abban, hogy lesz-e vásár, szombaton este 10 után is megnéztem a facebook-ot, gouba honlapot, hátha lemondják... de nem...
Reggel kora hajnalban keltem, éhesen, a zuhogó esőben felutaztam Pestre... aztán mikor odaértem akkor mondták meg, hogy lefújják a vásárt a rossz időre való tekintettel... de persze jövőhéten mehetek megint, csakhogy nekem a jövőhét már nem jó!
Na és a kidobott időmet, busz és metródíjat (ami több ezer forint) ki fizeti meg??? Miért nem tudtak időben szólni erről??? Persze az időjárás nem a szervezők hibája, de a szervezés, a lemondás módja, stílusa már igen... Annyira-de annyira rosszul esett, hogy még el is sírtam magam... Ez volt a kudarc után a CSALÓDÁS...

Úgy érzem mindenkinek vannak olyan dolgok, amiket kíméletenül meg kell tapasztalni ahhoz, hogy rájöjjön ez nem az ő útja... Nálam ez akkora csalódás volt, hogy évekig, de lehet hogy soha többet nem vagyok hajlandó vásárra menni... olyanba legalábbis biztos nem, ahol súlyos ezresekbe kerül az asztalpénz és még az utiköltség is sok... Nekem ez már túl sok sokk volt...
Maradok az online értékesítésnél, nekem ez bejött, sok kedves vásárlóm van és remélem még lesz is... :o)

És a BOCSÁNATKÉRÉS: a nagy készülődésben teljesen elhanyagoltam a blogomat, a szerencse pénteket kétszer egymás után nem hírdettem meg... emiatt szégyellem is magam rendesen... Ne haragudjatok!
Vígaszképpen most pénteken extra meglepetésekkel készülök! Várlak titeket akkor is! Köszönöm, hogy rendszeresen jöttök és látogatjátok a blogomat!

És köszönöm Zsuzsinak (Káli Gopika), hogy tartotta bennem a lelket, a csalódás után vendégül látott egy kis teázós-gyöngyös délelőttre... Köszönöm!



11 megjegyzés:

Kereki Kriszta gyöngyékszer tervező kézműves írta...

Köszönöm az őszinte beszámolót. Sajnos az én tapasztalatom is az, hogy az ilyen igényes ékszereket nem lehet vásáron eladni. Egy rövid sztori az én szombatomról: egy nagymama jött egy kislánnyal. Volt egy darab 500 Ft-os kislány karkötőm, simán sorba fűzve tekla és csiszolt gyöngy. Ezt kérték, és még hallottam, ahogy a nagymama azt mondja az unokának: akkor ez lesz a szülinapi ajándékod... Ez van sajnos manapság, viszont én nem azért fűzök, hogy hasonló 500 Ft-os tömegcikkeket készítsek. A drágábbat viszont már nem fizetik meg :(

vezsuzsi írta...

Norita sajnálom a csalódásodat, én is végigmentem ezen.
Sokat - sokat vásároztam régen. Nem volt még internet (nekem) nem voltak ennyire remek lehetôségek az értékesítésre. Vásároztam és a névjegyek osztogatásával évek alatt sikerült,megbízható vevôkört kialakítanom. Akkor ez volt az egyetlen járható út!
Most ez egyszerûbb.
DE a vásárok hangulata hiányzik nagyon, de mégsem megyek..... pedig hiányzik. Amióta gyöngyözök tán 2x mentem el , inkább kiállítás volt,mint vásár. Nem gazdagotam meg... :D
Amire a helypénz, utazás, ottlétet kiszámítjuk, sôôôt ugyi az anyagköltséget és a munkaidôt, nem tudom behozni egy vásáron. Mindig kéne menni, és akkor megszoknak , rádszoknak, megszeretnek. De magam is úgy döntöttem, hogy nem tudom kivárni, míg ez megtörténik. Tudom pár embernek bejön, de inkább megrendeléseket szereznek. Azt én blogon keresztül megszerzem.
Nem vagyok kitéve az idôjárásnak, nem veszem el a hétvégéket a családtól, annyi,de annyi elônye van,ha nem megyek......
A párom nsem szeretné, ha mennék, pont azért mert a hétvégéket venné el a családtól, én mégis vágyom rá...és mégsem vágyom rá.
Skizoid állapot :D
Asszem segíteni nem tudtam,de úgy éreztem mégis leírom.

Norita írta...

Kriszta, Zsuzsi! Köszönöm, hogy leírtátok a véleményeteket... A vásározás hangulata nekem is nagyon tetszett, de be kell látnom, hogy az egyedi és emiatt drága ékszereimet nem itt fogják megvenni... Én nem tudok és nem is akarok egyforma, tucatgyártásba kezdeni azért, hogy többen vegyék az ékszereimet. Amit jókedvűen, szívvel-lélekkel elkészítek, azt felteszem az internetre, előbb-utóbb meglesz a gazdája, aki örömmel hordja majd...

Zsuzsi: a családtól elvett idővel maximálisan egyetértek, ez nekem is mindig nagy dilemma, hogy mit meddig éri meg csinálni, mi az a határ, amikor azt kell mondani, hogy ez már nem fér bele, mert a gyerekeim és a férjemmel töltött idő rovására megy...

Tiszi írta...

Sajnos csak én is egyetérteni tudok az előttem szólókkal. A vásárokban a nagyon olcsó dolgok mennek el. Az nekem meg nem okoz örömöt. Amiért elkezdtem gyöngyöt fűzni az nem az, hogy sorba egymás után felfűzött gyöngyök tömkelegével kiálljak vásárokba. Hanem maga az alkotás öröme. AZ már csak hab a tortán ha valakiknek tetszik és megveszik. Sajnos elég kevesen vannak. :( De a Goubáról azt hittem, hogy legalább kicsit jobb mint a helyi búcsú. Ezek szerint nem. Sajnálom ami veled történt és remélem megtalálod az utadat!!

Niro írta...

Sajnálom ami veled történt, de remélem ez nem szegi kedved és továbbra is ilyen szépségeket fogsz készíteni.
Engem is értek csalódások az alkotás/értékesítés terén (is), de szépen lassan kezdek visszatalálni a gyöngyökhöz :-)
Aki vásározni szeretne, annak valahol meg kell találnia az egyensúlyt a minőség, egyediség és az ár között... Megveszik a drágább, különlegesebb darabokat is, de egy egész vásárt nem lehet ezekre alapozni sajnos :-(

Edo írta...

Sajnos én is jártam már úgy vásárban, hogy nagymama azt mondta az unokának, hogy -ezt te is meg tudod fűzni! Erre én, hogy lehet próbálkozni, még segítek is;) Mindig lesznek olyanok, akik nem tudják a kézzel alkotott dolgokat értékelni, inkább megveszik a tömegárut.
Hidd el megtalálja minden elkészített dolog a gazdáját, csak néha türelmesen ki kell várni;;)) Sok dolgom nekem is a dobozban lapul... de majd eljön a gazdája!!
Úgyhogy NE csüggedj!! Csak alkoss a Magad és a mi örömünkre;;)))

kobema írta...

Kedves Nóri!
Nagyon köszönjük az őszinteséged, biztosan sokan vagyunk, akik nagyra értékeljük, hogy nyíltan a bizalmadba fogadtál minket ezzel a beszámolóval.
Be kell vallanom, én még vásárlóként sem voltam Goubán, WAMP-on, de én is gondolkodtam már, vajon megéri az utazás, a helypénz, az IDŐ? Meg is adtad a választ és nem is lep meg.
A Te ékszereid mesések, különlegesek, nagyon aprólékosak és kifinomultak, ezért ez nem a Te kudarcod.
Azt gondolom, akik az effajta minőséget keresik, azok felkutatják a neten az alkotókat, ismerik a kézműves üzleteket. Kevesen engedhetik meg maguknak, hogy egy vasárnap délelőtt "csak úgy" a zsebükbe nyúljanak és kiadjanak néhány ezer forintot valamire, amibe beleszerettek, inkább célirányosan keresnek ezt-azt alkalmakra. SAJNOS pusztán amiatt, hogy nem telik rá.
Annyira sajnálom, hogy ezt ennyire fájón kellett megtapasztalnod, igazán nem ezt érdemelted volna ezen a két vasárnapon...

BéKata írta...

Nagyon sajnálom, ami történt, mi Katával a várható időjárásra való tekintettel már csütörtökön lemondtuk a részvételt. Egyetértek az előttem szólókkal, ezek a vásárok nagyon kétesélyesek. Én a múltkor elég sok mindent eladtam, de a vevők pár kivétellel mind külföldiek voltak. Sajnos itthon elég kicsi a fizetőképes kereslet, bár azért akad, de elég nehéz megtalálni őket. Nem nagyon becsülik meg a kézműves dolgokat, amibe Te a szíved-lelked beleadod, inkább veszik az olcsó kínai gagyit. Ezért nem lehet hibáztatni senkit, sajnos itt tartunk ma, elsöpört minden klasszikus értéket a sok kultúrmocsok és igénytelenség. Azért Te csak alkoss, készítsd az álomszép mintákat, egyszer minden ékszer megtalálja a gazdáját, vagy a gazdája őt... :-)

Bogi írta...

Szia Nóri!

Megértem a fájdalmadat. Én az ásványbörze után voltam így, pedig valahol tudtam, hogy az meg aztán pont nem az a közeg, ahol ilyeneket meg is vesznek. Pedig akkor rengeteg időt elvettem a gyerkőctől, mire egy asztalnyi cuccot megfűztem. Nem érte meg.
Most meg már kedvem se sok, inkább csak színterápia céljából fűzögetek.

Remélem hamar magadra találsz újra, és vásárok helyett inkább szervezzünk sűrűbben gyöngyös találkozót! ;) Mert az bizony sok erőt ad!

kobema írta...

Bogi, de jót írtál, ez az, legyen tali! :)

Váczi Zsuzsanna "Zsuzska" írta...

Fel a fejjel,továbbra is alkoss az a legnagyobb öröm, neked és nekünk is!